a kirándulásról part 3.

Megannyi viszontagság után végül elérkeztünk a szalonnasütés helyszínére. Kapitányunk közelebb ballagott a kijelölt tűzrakóhelyhez, megállt egy pillantra, de szemében már akkor látszott: itt tűz lesz. Egy közeli padról figyeltem szakavatott mozdulatait, miközben többen önként jelentkezve segítettek neki, és mint szorgos hangyák hordták a fát kapitányunk instrukciói szerint. Nem sokkal később vörösen izzottak a tűz csontvázául szolgáló ágak, Ő pedig elégedett mosollyal az arcán virslije beirdalásához készülődött. Annyira elbambultam csodálva szeretett lényünk ügyködését, hogy majd' éhen maradtam, de végül gyorsan én is elkezdtem pironkodva divatjamúlt szalonnám nyársra juttatásának folyamatát.

Mily' udvarias, mily' előkelő volt, ahogy a már a borom elfogadása közben is arcán lévő enyhe félmosollyal elfogadta társai által kínált étkeket, majd jó kapitányhoz híven ő jelentette be a szomorú, de végül igen tartalmas hazaindulás időpontját is.

folyt köv