a kirándulásról part 1.
hogy kapitányunk valóban a káosz elkötelezett híve, hűen mutatja az is, hogy a találkozót a Nyugati pályaudvarra beszélte meg, a kirándulók közül ő volt mégis az egyetlen, aki nem ott szállt fel, hanem a számára lakóhelyéről lényegesen könnyebben megközelíthető Rákosrendező állomást választotta felszállása helyéül, nem kis kavarodást okozva ezzel nekünk, laikus túrázóknak.
A vonatúton miután csatlakozott, mindjárt magához ragadta a kapitányi pálcát, és próbálta hosszabb-rövidebb turnusokban, mind a 12 tagú társaságot szórakoztatni. mindenkihez volt egy-két jó szava, és már ekkor éreztem, hogy biztonságban leszünk, hogy nem érhet baj minket a túra során majd.
A zebegényi vasútállomástól csak rövid séta választott el minket az erdőig. Kapitányunk ekkor kezdett csak igazán elemében lenni, nemhiába hegyvidék szülötte ő, minden fa ismerősként köszönt neki, minden kő barátként koppant cipője orrán.
(folyt köv.)
